2013. október 26., szombat

Menekülés

Rodrigó félálomban érezte, hogy valaki hozzá simul. Nem is gondolkodott, csak kinyújtotta a karját és átölelte.
- Hm, ez nagyon finom érzés - morogta.
- Hé, azonnal vidd innen a mocskos kezed! - Ugrott fel Vackor Viktor.
- Én vigyem el a kezem? Te dörgölőztél oda hozzám! Egyáltalán ki vagy te, és hogy kerülsz ide?
- Arra én is kíváncsi lennék, ki nem hagy aludni hajnalok hajnalán - dünnyögte Tóbiás nagyokat pislogva.
- Nyugalom, mindent megmagyarázok. A körte velünk van. - pattant fel Anna és a Viktor mellé állt. - Tegnap este találkoztam vele, éppen egy süni nézte ki vacsorára magának. Eltereltem a figyelmét és együtt elbújtunk előle.
-Te? Te mentetted meg? Egy lány? - kerekedett el a Kiwi szeme.
- És ha igen? Mi ebben olyan furcsa? - kelt Anna védelmére Viktor. - Belevaló csaj az biztos, neki köszönhetem, hogy élek. Tartozom neki egyel.
- Nem lehetne, hogy ezt a vitát kint folytassátok? - Eszmélt fel Rudolf is. - Ha nem pihenem ki magam, megráncosodik a héjam.
- Indulnunk kell, nincs vesztegetni való időnk. Lehet, hogy az a nagy fehér izé máris a nyomunkban van - vette át Rodrigó ismét a parancsnokságot.
- Nagy fehér izé?  - Sápadt el Vackor hirtelen. - Csak nem Borotvás Sir Nyusziról beszéltek? Hol találkoztatok vele és mikor?
- Tegnap délután, amikor a szeméttelepről eljöttünk, egy tónál fürödtünk meg, ott támadt ránk ez a borotvás állat - mesélte el Tóbiás a történteket.
- Jól megtépázott titeket, az biztos - nézett végig Viktor a társaságon.
- Látnád csak őt, hogy néz ki, szerintem még mindig a sebeit nyalogatja, ha ugyan mozog már a nyelve, amit akkor harapott el, amikor Anna ledöntötte a lábáról.
Anna piros színe bíborvörösre váltott, ahogy hallotta Rodrigó hangjában a büszkeséget. Ezek szerint mégis elismeri, hogy jó voltam, gondolta. Ettől úgy felvidult, hogy még a fájós hátsójáról is elfeledkezett.
- Ebben nem lennék olyan biztos, sajnos Sir Nyuszinak minden éjjel visszatér az ereje, ezért nem akadt még legyőzőre. Azt mondtátok a tónál? Az csak néhány órányira van innen, gyümölcs léptékkel. Akkor Sir Nyuszi, mindjárt itt lehet.
- Á, ugyan, honnan tudná merre jöttünk? - Legyintett a narancs magabiztosan.
Ekkor fémes csattogás hallatszott odalentről.
-Eee ez ő! - Rémült meg Kálmán Kiwi, és bebújt Rudolf mögé.
- Most mit fogunk tenni? - Kérdezte Anna és közelebb húzódott a nagyapjához.
- Tudok egy titkos járatot, a fákon keresztül, ott elmenekülhetünk.
- Menekülni, megint? - Nyögte Tóbiás csüggedten. - Nekem már nincs erőm hozzá, menjetek, hagyjatok itt.
- Nem, nem, soha - ölelte át Anna.
- Annának igaza van, senkit nem hagyhatunk itt. Sir Nyuszi erejét az elfogott gyümölcsökből szippantja ki, ráadásul a banán extra erőt ad neki. Még ha szőlő lennél, talán, de így…
- Hé, hé, mit akarsz ezzel mondani? - Horkant fel Rudolf.
- Semmit, csak példa volt, - mondta gyorsan Anna, hogy tompítsa a helyzetet - ugye? - Vetett jelentőségteljes pillantást a körtére.
- Természetesen, hölgyem - hajolt meg Viktor.
- Erre nincs időnk, hol az a járat? - Vetett véget a jelenetnek Rodrigó.
- Gyertek, mutatom az utat - lépett ki a körte a nyíláson.
Óvatosan körbenézett, de nem látta a nyulat. A pengék csattogása egyre közelebbről hallatszott.
- Oké, gyertek, tiszta a levegő!
Rodrigó és Kálmán közrefogta Tóbiást, és elindultak Vackor Viktor után.
Nem is olyan rossz srác ez a körte, gondolta Rodrigó. De jó lesz rajta tartanom a szemem, túl hirtelen bukkant fel és túlságosan kedves Annához.
Viktor lassan haladt a fák ágain, bevárva a többieket, akik botladozva követték.
- Te itt laksz a környéken? Úgy tűnik, jól ismered az összes faágat - faggatta gyanakodva Rodrigó Viktort.
- Igen, errefelé van az anyafám, hamarosan odaérünk. Sajnos az itt lakók gyakran kényszerülnek ezt az útvonalat használni, ha a Borotvásra rájön a dilihopp és vagdalkozni kezd.
- Mesélj, mit tudsz erről a Nyúlról? - Kíváncsiskodott Anna.
- Hát az úgy volt, hogy egyszer… - kezdte Viktor.
- Nem ér rá ezt később ezt megbeszélni? Nyomunkban a rém, ti meg itt mesedélutánt tartanátok? - Szakította félbe Rudolf.
- Jól van na, csak kérdeztem - mondta kicsit durcásan az alma.
- Ez egy hosszú történet, majd elmesélem, ha biztonságban leszünk - békítette meg Annát Viktor.
- Az jó lesz, szeretem a törté…. - a kiwi csivitelését elnyomta a pengecsattogás, ami ezúttal egészen közelről hallatszott.
- Csönd! - Intett Rodrigó, de felesleges volt. A rémült gyümölcsök némán követték Viktort, akinek - ismerős útvonal ide vagy oda-, remegett a lába, ahogy a faágakon lépkedett.
Ebből a slamasztikából hogy fogok kimászni? - Gondolta. - Miért kell nekem mindig hősködni? Igaza volt az anyámnak, olyan vagyok, mint az apám, ha egy nő tetszik nekem, akkor elvesztem a csumám és nem gondolok a következményekre. Ha kiderül, hogy ez a lombi ösvény csak egy tisztásra vezet, és fogalmam sincs hová menekülhetnénk, nekem végem van. Az a narancs tuti, hogy ivólevet csinál belőlem…

és itt:
http://lelektukorkep.blogspot.hu/2013/10/ejszakai-gyumolcskaland-anna.html

2 megjegyzés:

  1. annyira izgalmas és jópofa! naggyon élveztem!

    VálaszTörlés
  2. nagyon jóó lett :) elveszti a csumiját és ivólé :d szenzációs :))

    VálaszTörlés